Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hozzám kerülése

fenykep-0055.jpg

Hozzám kerülése:

 

Mindig is szerettem volna egy kutyát, csak anya sosem engedte. Az egész úgy kezdődött, hogy az interneten találtam egy nagyon kedves, igaz történetet egy tenyésztő mára már elhunyt kutyáiról (afamar.hu/emlékezünk/a dog és a baba). Miután elolvasatam már biztosan tudtam, hogy kell egy kutya, ezért elolvastattam anyával is, hátha hat rá (mellékesen írom nem nagy reményeim voltak). És hatott! Elkezdett keresgélni a menhelyek honlapján, melyik lenne a megfelelő. Azért kikötéseink voltak. Én minden képpen lányt akartam, anya semmi képpen sem akart feketét. Végül is nem menhelyről hoztuk el. Az utcánkban volt egy ház, két kutya is volt, mind a kettő megkötve. Anya rákérdezett nem-e akarná nekünk adni az egyiket. Először az idősebbet adta volna, de mivel anyu kölyköt akart, hát elhozhattuk a kisebbet. Még csak négy hós volt, de már láncon tartották a tyúkok között. Először, mikor áthoztuk az udvarunkba nagyon félt, és csak pár nap múlva "oldódott fel''. Mostanra nagyon hálás, hogy elhoztuk, és boldogan játszik a kertben (két séta között).